|
James Cameron azon kevesek közé tartozik, akik pályafutásuk kezdetétől rivaldafényben fürödnek. Nem volt szüksége silány beugró mozikra ahhoz, hogy megalapozza hírnevét. Ma persze a világ minden táján úgy ismerik, mint minden idők legsikeresebb filmjének, a Titanicnak a rendezője, de filmes szemmel pont ez a mozi sikerült kevésbé eredetire (11 Oscar-díja és monumentalitása ellenére), hiszen a Terminator 1-2 és A mélység titka korszakalkotó alkotások mind technikailag, mind történetüket tekintve. 2002-ig mindössze nyolc filmet készített, de milyen filmeket!
Az ifjú James Kanadában született egy mérnök fiaként. 1971-ben költöztek az Egyesült Államokba, ahol fizika szakon diplomázott a Kaliforniai Állami Egyetemen. A diploma megszerzése után azonban teherautósofőrnek állt, hogy a pénzből forgatókönyvírói ambícióit tudja finanszírozni. A filmszakmában először művészeti rendezőként, belső makettek építőjeként dolgozott, de 27 évesen már rendezőként robban be a köztudatba: a Piranha 2.-vel megalapozta tekintélyét a horror és fantasztikum világában, ahol később legnagyobb sikereit aratta. 1984-ben saját forgatókönyvét rendezi meg, amellyel a világhír kapujába kerül. A Halálosztó Arnold Schwarzeneggerrel óriási siker lesz, megújítja, új alapokra helyezi a sci-fi műfaját. A történet szerint a közeljövőben emberek és öntudatra ébredt robotok vívják egymással a harmadik világháborút. A technikai fejlődés apokaliptikus utópiájában a gépek egy halálosztó Terminatort küldenek vissza a múltba, hogy megakadályozza a későbbi ellenállás vezetőjének világra jövetelét. Az emberek a tökéletes gyilkoló gép ellen és az anya védelmében egy halandót küldenek, hogy mentse meg az asszonyt és magzatát. Az érzelem nélküli robot szerepére tökéletes választás volt a korábbi Mr. Universe – az osztrák testépítő Schwarzenegger –, aki alig egy tucat szót mond a két órás film alatt, és negatív karakterével új dimenziót termet a gonosz definíciójának. A sikert egy hasonlóan „rémes” film követi, A bolygó neve: halál (1986). A filmet sokan a világűr Rambo 2.-jének tartják (nem véletlenül, hiszen a Rambo 2. forgatókönyvét részben James Cameron írta). Való igaz, hogy míg Ridley Scott idegen-filmje (Nyolcadik utas: a halál, 1979) elsősorban a sejtetéssel rémít meg (nagyon keveset látunk a gonoszból, inkább csak az ijesztgetéssel tolják fel a néző adrenalin szintjét), addig itt csőstül jön a gonosz, hiszen annak anyabolygóján folyik az ádáz csata. A Vietnam-fíling mellett, Sigourney Weaver az emancipáció élharcosává lép elő, és alakításáért Oscar-díjra is jelölik. A bolygó neve: halál látványos fantasy mozi, amely az első a tömeges vérengzések és szörnyvadászatok sorában.
Talán maga a rendező is érezte, hogy ezúttal kissé túllőtt a célon, hiszen következő mozijában pontosan ellentétes módon ábrázolja a földönkívülieket. A mélység titkában (1989) a tenger mélyén talált űrhajóban ugyanis baráti szándékkal érkeztek az idegenek, amit az emberek nem igazán hajlandók elhinni. A kezdeti ellenségeskedés végén látványos kapcsolatteremtés alakul ki az emberi és űrbeli civilizáció között. A mozi nagy felfedezettje Ed Harris, aki azóta is többször bebizonyította, milyen remek karakterszínész, de az akadémia ez idáig csak jelölésekkel (Truman Show, Apollo 13) díjazta teljesítményét. A nagy sikereket 1991-ben követi a legátgondoltabb és legzseniálisabb Cameron mozi. A tömeghisztéria megalapozta a világsikert: a Terminator 2. kópiáit páncélautókkal szállították egyik moziból a másikba, az emberek egymást taposták a kasszáknál, a Guns ’n Roses pedig a filmtörténelembe is bevonult. A mozi forradalmasítja a számítógépes trükkök filmi alkalmazását, (megérdemelten) megnyeri valamennyi technikai Oscar-díjat és Schwarzeneggert a mennybe emeli. Saci ugyanis ezúttal már a jó védelmezőjeként tér vissza, hogy a megszületett vezért tini korában védje meg a még veszedelmesebb ellenségtől. A T2 nagy erénye, hogy a mozi nem csupán a látványra korlátozódik, elég komoly és tartalmas mondanivalója is van, amelyet a történet világvége hangulata ügyesen ment meg a giccstől. Cameron és Schwarzenegger koprodukciója a profizmus legmagasabb fokára lép, amelyet azóta sem sikerült túlszárnyalni.
Pedig 1994-ben egy ígéretes kísérletet tettek a Két tűz között című remake-kel. Az eredetit nem sokkal korábban Franciaországban készítették el (Titkolt titkosügynök címen nálunk is bemutatták). A két filmben nagyon sok jelenet teljesen egyezik a történet azonossága mellett, a lényegi különbség, hogy Cameron körülbelül ötvenszeres költségvetéssel dolgozhatott, úgyhogy a látványt tökéletesen sikerül felülmúlni. A Schwarzenegger – Jamie Lee Curtis duó nagyon összeszokott párosként homorít a vásznon, de a mozi abszolút kommersz marad. Saci titkosügynököt alakít, akinek élete teljes titokban van felesége előtt. Mivel állandóan házon kívül van, az unatkozó ara saját programot keres magának és hamarosan belekerül a titkos szervezetek harcának sűrűjébe. A siker ezúttal is garantált, Jamie Lee Curtis pedig megmutatja, hogy nem csupán Halloween filmek sikító művészeként lehet rá számítani.
Amikor 1997-ben Cameron új filmjéhez az ügyeletes szépfiú Leonardo DiCaprio-t szerződteti mindenki sejti, hogy nem mindennapi alkotás készül. Cameron először visz a filmjébe több romantikát és érzelmet, persze a szokásos gigaköltségvetés és monumentalitás mellett. Szakemberek már a forgatáskor kongatták a vészharangot, a rendező ugyanis többszörösen túllépte a költségvetést, és már a gyártó is attól tartott, hogy a Titanic mozi (1997) a nevezetes hajóhoz hasonlóan simán zátonyra fut, és akkor lehúzhatják a rolót. A félelem alaptalannak bizonyult, minden idők legnagyobb románcára (Kate Winslet – Leonardo DiCaprio között) minden idők legtöbb pénzét hagyták a mozi pénztárakban és a Ben Hur-ral holtversenyben minden idők legtöbb Oscar-díját szavazták meg (szám szerint 11-et, de a színészek nem nyertek egyet sem). A legjobb film és rendezés Oscar-ja mellett a technikai díjakkal aratott a gőzős (plusz a legjobb zene és dal kategóriában Celine Dion My Heart Will Go On című dalának segítségével). Cameron ügyesen egyensúlyozott a dráma és a romantika, a giccs és az akció között, a románc nem szorította háttérbe (annyira) a hajókatasztrófát. A kissé eufórikus hangulatban ünneplő Cameron nem szerénykedett, és – idézve a filmjéből – egyszerűen a világ urának nevezte magát majd kétmilliárd ember előtt (I’m the king of the world).
Ahogy az lenni szokott, a rendező amennyire sikeres a szakmában, annyira balszerencsés a magánéletben. Első feleségét 1974-ben vette el, akit napjainkig négy másik asszony is követett. A lista mindenesetre impozáns: 1985-89 között a neves producer Gale Anne Hurd volt a neje, 1989-91 között alig két évig a legismertebb női rendező Kathryn Bigelow (Holt pont, Strange Days – a halál napja) férje volt, majd ismét két rövid évig a Terminator filmek sztárjának, Linda Hamiltonnak kötötte be a fejét. Jelenleg 2000 júniusától Suzy Amis mutatkozhat be, mint Mrs. Cameron.
Kárpáti György
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
