Kritika

1500 emberi élet ért véget 1912. ápr. 15-én éjjel. Ez az 1500 emberi élet a Titanic tragédiája során ért véget. Minden idők talán legnagyobb hajókatasztrófája volt ez, mely - ahogy Cameron mondja - "felrázta a huszadik század emberét." Cameron szerint a technika elképzelhetetlen magasságokba szökött abban az időben, hiszen jött a TV, a rádió, a mozi, és egyszer csak a világ legjobb luxusgőzösén elpusztul 1500 ember. Az eposz a Titanic 1912-ben bekövetkezett tragédiáját meséli el, körítésül egy igazi, szívszaggató szerelmi történetet kínál. A történet alapjában véve igen egyszerű: Rose de Witt Bukater egy 17 éves lány, akit anyja kényszerít házasságba a jómódú, gazdag Caledon Hockley-val. A lány útközben, már a hajón találkozik Jack Dawsonnal, aki megmenti az életét, és elég rövid idő alatt egymásba szeretnek. Ahogy azt a Titanic plakátjain is olvashattuk, a földön semmi sem álhatott közéjük. De a vízen....Ott bizony volt, ami megtörte románcukat. Egy hatalmas jéghegy, és a Titanic elsüllyed. James Cameron a forgatás előtt már három évvel dolgozott a forgatókönyven, és mikor elkészült, azonnal munkához látott. A nagy mű elkészítését két hollywoodi óriáscég, a Paramount és a 20th Century Fox vállalta magára, potom 285 millió dollárt beleinvesztálva így a világ legköltségesebbnek ígérkező filmjébe. A rendező mindent megtett, hogy igazi profikkal dolgozhasson, mindjárt a színészek kiválasztásánál erre törekedett, hiszen Leonardo di Caprio és Kate Winslet már mindketten Oscar-jelöltek voltak, Kate Winslet pedig a Titanicban nyújtott alakításáért megkapta második jelölését is. A film egyik mellékszereplője, Kathy Bates azonban 1990-ben már elnyerte az Oscart a Tortúra c. Stephen King filmadaptációban nyújtott teljesítményéért. A zeneszerző James Horner már dolgozott együtt Cameronnal a Bolygó neve: Halál c. film kapcsán, akkor Oscarra jelölték, de a díjat csak a Titanicért kapta meg, hatodik jelölése során. Az igen nehezen kivitelezhető vizuális effekteket Cameron saját cége, a Digital Domain vállalta magára, a stáb kiváló munkát végzett. Az operatőri munka egészen fantasztikus, Russel Carpentert dícséri. Professzionális beállítások és fényviszonyok, vagyis kifogástalan munka - ez különösen jellemző a víz alatti Titanic felvételekre. Russel nem dolgozott "hiába", munkáját Oscar díjjal jutalmazták. A vágók (Conrad Buff, James Cameron és Richard A. Harris) szintén kiváló munkát végeztek, nekik is kijárt - jogosan - az Oscar. A sminkmestereknek köszönhetően a film vége táján rémületesen valóságosnak ható vízbefagyott holttesteket láthatunk. A jelmeztervező Deborah Lynn Scott-nak köszönhető a Titanic utasainak egészen különleges ruhatára, nem véletlen, hogy munkája elismeréséül őt is Oscarral jutalmazták. A film hangmérnökei és speciális hangeffekt készítői ugyancsak tökéleteset alkottak, jogos tehát az Oscar díj nekik is. A látványtervezők (Peter Lamont és Michael Ford) a Titanic szinte 1:1 arányú megépítésében koordinálták a munkát, az ő feladatik volt továbbá, hogy a hajó minden egyes részlete a végletekig ki legyen dolgozva. Az "új" Titanicot látva egyértelműen állíthatjuk, ők igazán kitettek megukért. Hasonlóképpen vélekedett az Amerikai Filmakadémia is, hiszen a legjobb látvány és művészeti rendezés kategóriában szintén a Titanic vitte haza az Oscar-díjat. A rendezés egészen kivételes, James Cameron fantasztikus teljesítményt nyújtott, méltán kapta meg a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. A szereplők szerint Cameron mindvégig a teljes tökélyre törekedett, így például ragaszkodott ahhoz, hogy a süllyedési jeleneteket valóban szinte jeges vízben forgassák (mely igencsak hideg vizet a stúdiótól mindössze párszáz méternyire fekvő tengerből vezették át), ellenkező esetben a szereplők nem fáztak volna elég hitelesen. Persze a hideg víztől kellőképpen ódzkodó színészek minden ellenszolgáltatást megkaptak, hiszen közvetlenül a hatalmas díszletmedence mellett felépítettek egy nagy sátrat, melybe turbinák hajtották be a meleg levegőt, így a film szereplői a mindössze néhány Celsius fokos víz után egyből "felengedhettek". Nézzünk most egy másik példát, mely ékesen bizonyítja, hogy Cameron maximalista. A film első jeleneteiben látható igazi Titanic roncsok (!!!) lefilmezésénél is ragaszkodott néhány forradalmi újításhoz. A kamerát ugyanis mindenképpen szabadon akarta mozgatni, a tengeralattjárótól függetlenül. Az ehhez szükséges speicális kameratokot fivére, Michael Cameron készítette, az eredmény: eddig talán soha nem látott minőségű felvételek a Titanic belsejéből. Még számos ilyen és ehhez hasonló lenyűgöző technikai megoldást sorolhatnék fel, de tény, hogy a Titanic nem a technikai vívmányok miatt egy hatalmas film, hanem az üzenet miatt, amit hordoz. Cameron szerint filmeposzának fő üzenete, hogy tulajdonképpen semmi sem biztos. Nem biztos a holnap, nem biztos a következő perc sem, csak az adott pillanat, és ezért az élet minden pillanatát a végletekig ki kell használni. Továbbá, hogy minden ember sorsa egy külön kis Titanic. Ennek a kis Titanicnak pedig maga az ember a kapitánya, és ha valaki rosszul irányíja hajóját, könnyen jéghegynek ütközhet. A Titanic nézése során talán a legszembetűnőbb dolog a fantasztikus víz volt. Ez még önmagában nem lenne olyan nagy dolog, hiszen a víz áll, csak le kell filmezni. De úgy, hogy a vízen egy 240 méter hosszú, hatalmas tömegű hajótest lebeg, úgy már némiképp nehezebb ezt az igen egyszerű jelenséget megjeleníteni. Hát még akkor milyen nehéz feladat ez, ha ez a hatalmas test mozog, vagyis fodrozódik utána a víz. A kétségkívül nehéz munkát Cameron saját cége, a Digital Domain vállalta magára az ILM (George Lucas vállalata) közreműködésével. És bár Lucas társaságának valamivel nagyobb tapasztalata van a filmkészítés e terén, a Digital Domain mégis megbirkózott a feladattal, az ILM csak amolyan konzultáns volt. A speciális effektusok szakértőinek valóban minden tudásukat össze kellet szedniük, ha élethűen akarták megjeleníteni a hatalmas hajó útját és süllyedését. A katasztrófát megelőző másfél órában a számítógépes szakembereknek az volt a fő feladatuk, hogy a hajó után fodrozódjon a víz, az éjszakai Titanic külsőknél pedig a hajó fényei tükröződjenek a víz színén, ugyanakkor a hajó által keltett fodrozódás ezt a tükörképet valamennyire széttörje. Rabb Sándor programozó matematikus szerint, aki a népes számítógépes stáb tagja volt, talán ez volt a legnehezebb feladat technikai szempontból. Végül persze az ember és a számítógép mindent megoldott, a Titanic valóban készan állt második és egyben utolsó útjára. A katasztrófa megjelenítése ugyancsak nagy erőpróba volt a D.D.-nek, hiszen a hatalmas hajót durván 5 millió gallon vízzel kellett elárasztaniuk, ez igazán nem csekélység, Cameron vállalata azonban remekül bírta a megmérettetést. Végül persze minden sikerült, Mexico partjainál felépült Titanic elindult, jéghegynek ütközött majd elsüllyedt, csakúgy, mint 1912. április 15-én éjjel. Cameron ismét ragyogót alkotott, bizonyítja ezt a film 11 Oscar-díja, és a hatalmas bevétel, mely minden eddigi csúcsot megdöntött, és mely már közel jár a másfélmilliárd dolláros álomhatárhoz. A filmet tehát mindenképpen érdemes megnézni, egy szívszaggató love story örökérvényű tanulságokkal. Végül pedig James Cameron szavait idézem a 70. Akadémiai Díjak átadásáról, miután átvette a legjobb rendezőnek járó Oscart: "I'm the King of the World! " Nos, Mr. Cameron, azt hiszem, tökéletesen igaza van.